Szakítás után, sorozatokba temetkezve, 2 takaró rejtekében és pizsamában.

Szex és New York. Aztán ha buszra ülök, lapozom tovább az I heart New York-ot. Véletlen egybeesés.

Kötelezőnek érzem, hogy írjak. Miután a könyv és sorozat főszereplője se tesz mást.

Nem csak sikerül tűlélni mindent, annál sokkal többet ad. Kusza gondolatokat rendez.

Elkezdem hát.

"Szeretnélek megérteni téged
amikor azt mondod szeretlek azt hogy érted?!
annyira máshova asszociálunk mi ketten ,komolyan azt gondolom néhe tévedtem
máshogyan képzeled el ezt az egészet nem fogadsz el teljes jogú függetlenséget ,
peddig szükség lenne az össze rezonálásra ne érezd ugy hogy csak te lépsz hátra
látod hogy itt vagyok és mit is akarhatok csak hogy adnál egy kis helyet ahova lefeküdhetek
eléggé késszen vagyok kedvesem eléggé ugy érzem hogy túl vagyok már minden eléggé nehezen jöttem haza
eléggé meglökött az éjszaka. De látod hogy itt vagyok és mit is akarhatok csak hogy adnál egy kis helyet 
ahova lefeküdhetek ez igazi hang,ez igazi hang ,ez igazi hang, ez igazi hang, ez igazi hang 
Biztosnak látszol a dolgodban amikor azt mondod kilábalás na az hogyvan ?! nem ezért de ez pont nem láttszik rajtad.
inkább mélyebre ástad az árkot mint akartad.
szeretnélek megérteni téged amikor azt mondod szeretlek azt hogy érted?!
annyira máshova asszociálunk mi ketten ,komolyan azt gondolom néhe tévedtem..."

Ez a zeneszöveg mindig is rád elmékeztetett. Soha nem értettünk egyet a legtöbb dologban. Minden mást jelentett neked, és mást nekem.
Már csak arra vágyom, hogy meghallgass. De amit igazán fontos lenne elmondanom, azt úgyse hallanád.